A Juventus születése nem volt egyszerű dolog. 1897-re nyúlik vissza a történet, amikor egy játékos maga köré gyűjtött egy sereg torinói fiatalt, akik akkor éppen nem igazán tudtak mit kezdeni magukkal. Ezek a srácok elhatározták, hogy ha már így összejöttek, akkor alapítanak egy sportklubot a futball égisze alatt. Bár a sport igazi őshazája Nagy-Britannia, Európában sem telt sok időbe, hogy teret hódítson magának ez a labdajáték. Így kezdődött a Juventus FC története - megalapították unalomból és poénból. A klub első elnöke Enrico Canfari volt, az ő idején csupán a helyi csapatok ellen játszogattak mérkőzéseket. Az eredmény: 1905-ben a Juventus megnyerte első olasz címét egy szenzációs bajnokság után, ami három csapat között zajlott. Ebből ugye egy értelemszerűen a Juve, a két rivális pedig a Genoa és a Milan volt. A Juventus első otthona a D'Armi Square volt, ezt a mai napig használják.

Kezdetben a Juve alapítói lila egyenruhát hordtak, még 1900-ban is, amikor működésük hivatalos lett. A fekete-fehérre mondhatni véletlenül tértek át, ugyanis az Angliából rendelt mezszállítmányt egy cseppet elszínezték. Habár a teljesítmény folyamatosan javult Juventuson belül, helye ekkor még csak az árnyékmezőnyben volt olyan csapatok mögött, mint a Provercelli és a Casale. Ez az I. Világháborúig volt így. A háború után a csapat folytatta felemelkedését. Remek játékosokkal rendelkezett ekkor- a legendás Giacone kapus és a két hátvéd Novo és Bruno. Ők hárman az olasz válogatottnak is tagjai voltak. 1923-ban Giampiero Compi, a világ egyik legnagyobb kapusa debütált a Juvéban. A FIAT alapítójának a fia, Edmondo Agnelli vezette ekkor a klubot. Őáltala költözött át a csapat egy nagyobb stadionba, a Marsigliára, mondván, a rajongók száma igen gyorsan nő. A csapat első, és igazán eredményesnek mondható edzője a magyar Károly Jenő volt, akinek keze alól olyan tehetségek kerültek ki, mint Combi, Rosetta, Munerati, Bigatto és Grabbi. 1925/26-ban egy szenzációs mérkőzés sorozat után a Juve megnyerte második bajnoki címét is. E ragyogó időszakban a klub további öt bajnokságot nyert. Az edzők sorában Carlo Carcano következik, aki szintén nagy tehetségeket edzett - Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien, Bertolini, Ferrari és Borel tündököltek keze munkája alatt. Az 1930-35 közötti periódus azonban nem csak a Juve dicsőségpalettáját gazdagította, hiszen 1934-ben Olaszország nyerte a labdarúgó világbajnokságot. Erre az időszakra tehető a Juve fellépése a foci világszínpadára, ugyanis részt vett az Európa Kupában - a mai Bajnokok Ligája -, ahol négy ízben jutottak el a negyeddöntőig. 1933-ban újabb otthonváltás következett: az egyetemi játékok alkalmából épített stadion lett a székhely, ahova aztán egészen 1990-ig befészkelték magukat. 1947-ben Giovanni Agnelli lett a Juventus elnöke. Vezényletének említésre méltó szereplői Carlo Parole, és a két dán, John Hansen és Praest. Ám akárhogy is vesszük, a csapat abszolút hőse és csúcstartója Giampiero Boniperti volt 177 góllal és 444 helyzettel. Segítségével 1950-52 között a csapat mindkét bajnokságát megnyerte.

1955-ben az igazgatói stafétát Uberto Agnelli vette át bátyjától, Giovannitól. A Juve 1958-ban, 1960-ban és 1961-ben is bajnokságot nyert. Az 1967-es év ismét sikert hozott a Juve számára, ekkor már Vittore Catella elnöklete alatt. Ám az igazi kánaán 1971-ben érkezett meg, Giampiero Boniperti egykori játékos vezénylete alatt. Tizenöt évnyi tevékenységének gyümölcse kilenc bajnoki győzelem, kiemelkedő szereplés minden európai és nemzetközi tornán. E tizenöt év után a vezetés három főre bővült. Boniperti maradt, hozzá csatlakozott még Vycpalek és Parola. A csapat ez idő tájt olyan csillagokkal - és világbajnokokkal - rendelkezett, mint Zoff, Scirea, Tardelli, Cabrini, Causio, Rosa, Gentlie, Roberto Bettega, az 1992-es VB hőse Paolo Rossi, valamint az idegenlégiós lengyel Boniek és Michel Platini. Platini tovább színezte az érdemlistát: két bajnoki cím, két Európa Kupa, egy nemzetközi kupagyőzelemmel, három gólkirályi cím és három Arany Labda. Mindezt cirka öt év alatt.
1990-ben a Juve nyerte az UEFA Kupát és az Olasz Kupát is - a jelenlegi klubelnökkel, Vittorio Chiusanoval, és trénerrel, Dino Zoffal a mezőnyben. Az UEFA 1993-ban is hozzájuk vándorolt.
1994-ben új menedzsercsapat állt össze Girando, Luciano Moggi és Roberto Bettega személyében. Edzőként Marcello Lippit alkalmazták. Bár a csapat megnyerte az 1994-95-ös Olasz Kupát, az UEFA döntőjében vereséget szenvedett. A következő év ismét a győzelemé volt, Tokyoban nyertek egy nemzetközi kupát, valamint az Európa Szuperkupában alázták porrá a Paris Saint German csapatát. A Bajnokok Ligája döntő azonban nem kedvezett a csapatnak, a Borussia Dortmundba beletört a foguk. Lippi tevékenysége azonban fontos számmal zárult - a Szuperkupa mellett a 25. bajnoki győzelem is az ő nevéhez fűződik. Napjainkban pedig Zidane, Del Piero, Inzaghi és Davids segítségével törnek újra a csúcsra...